A nagy nap krónikája
Az előző
napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák
sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor és felesége bérelt szobát, ő
maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a
teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is
magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a
Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára
bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet -
bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi
pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.
Erről Petőfi
így ír a naplójában: "Én Nemzeti dalomat szavaltam el; s mind a kettő
riadó tetszéssel fogadtatott."
Innen
indultak szakadó esőben 10-15-en, az orvosi egyetem elé, ahol Petőfi újra
elszavalja versét, Jókai pedig a proklamációt olvassa fel a medikusoknak, akik
közül jó néhányan csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem utcán végigvonuló, 3-400
főre duzzadt tömeghez folyamatosan csatlakoznak az emberek. Az Egyetem térre
érkezve, az összegyűlt tömeg miatt jogászok és a politechnikusok berekesztik
óráikat. Itt a menetrend ugyanaz: Petőfi a versét szavalja, Jókai felolvassa a
proklamációt. A hallgatók csatlakoznak a felvonulókhoz, s az immáron kb. 5000
fős tömeg 11.30 körül érkezik a Szép és a Hatvani utcák sarkán álló Horváth
házhoz, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda működik. Petőfi, Jókai, Irínyi
József, Degré Alajos, és Vidats János bemennek, és Landerer Lajostól, az egyik
tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelik. Landerer némi
ellenállás, s a fiataloknak odasúgott segítő instrukciók után beleegyezik ebbe,
majd bezáratja magát a főnöki irodába. Míg folyik a két mű folyamatos szedése
és nyomtatása, a zuhogó esőben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok
buzdítják. Mikor végre elkészülnek az első példányok, Petőfi a Nemzeti dalt,
Irínyi a 12 pontot olvassa fel az izgatottan várakozó tömegnek, majd a többi
nyomtatványt a nép közé szórják.
Dél körül
a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15 órára gyűljenek
össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyűlésre.
Délután a
múzeumnál már kb. tízezer ember gyűlik össze, ahol Vasvári és Irínyi szónokol -
a közhiedelemmel ellentétben Petőfi itt nem szaval -, csak egy kisebb beszédet
mond. Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi
börtönéből, majd hatfős bizottságot választanak (Petőfi, Jókai, Irínyi,
Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra.
A
városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry Pál,
hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom irányítását.
A később
"márciusi ifjaknak" nevezett fiatalok átengedték a vezetést a
mérsékelt liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak
voltak a polgárok számára.
A
városházán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12
pontról vitatkozik, melyet nagy nehezen el is fogadnak, mivel a tanácsterembe
tóduló 300 fő, valamint az épület előtt várakozó 10-15 000 ember annyira
megrémítette a városi tanács vagyonos polgárait, hogy nem csak hogy a 12 pontot
írták alá és csatlakoztak a követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött
választmányának vezető bizottságába is jelölték képviselőiket.
Az egyik
nyomtatott példányt aláírják és lepecsételik, majd fél öt körül megválasztják a
13 tagú Rendre Ügyelő (Közbátorsági) Választmányt: Irínyi, Petőfi, Vasvári, a
radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek
képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller Lipót
alpolgármester (ő lesz a megbízott elnök, noha az igazi vezéregyéniség Nyáry
volt), Kacskovics Lajos főjegyző, Staffenberger István szószóló, Molnár György
gombkötőmester, Tóth Gáspár szabómester (Petőfi egyik mecénása) és Gyurkovics
Máté szűcsmester.
Ezután a
városháza tanácstermét és az egész épületet is Petőfiék rendelkezésére bocsátották.
A nép és
a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az Úri utcában álló
Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a 12 pontot,
ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi forradalomtól és a majdnem húszezres
kavargó sokaságtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül
mindenbe beleegyezik: eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenőrzését a
sajtótörvényig egy bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend
helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 főre szaporítandó pesti polgárőrség fogja
ellátni.
Délután
hat órakor kiszabadul börtönéből Táncsics (eredetileg Stancsics Mihály, aki a
nap emlékére változtatta Táncsicsra a nevét), akit feleségével együtt
diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintóban visznek a pesti Váci
utcában álló "A Nádorhoz" címzett fogadóhoz, ahol a tulajdonostól
ingyenszállást kap.
Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által már
előzetesen kívánt Bánk bán előadását szakítja meg a Nemzeti Színházba betóduló
sokaság. Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos egyéb dalt, Egressy Gábor a
Nemzeti dal elszavalása után más verseket ad elő. Ugyanekkor a Rendre Ügyelő Választmány
22.30-ig a városházán ülésezik, s két határozatot szerkesztenek, melyek másnap
reggel már kinyomtatva láthatók szerte a városban (a polgárőrség bővítése,
illetve a helytartótanácsnál elért eredmények).
forrás: http://www.dinero.hu/marc15/kronika6.htm